Miért hízunk el, és mit tehetünk ellene?

   — avagy milyon okok állnak a sikertelen fogyás hátterében —
Dátum:
2013 május 12.
 A megjelölt forrásokat felhasználva szerkesztette és fordította: Dr. Beleznai Szabolcs | Pitás Viktória
zold-kave
“Nem azért hízunk el, mert túl sokat eszünk; azért eszünk túl sokat, mert éppen hízunk.”

evésEz az egyszerű állítás teljes egészében megváltoztatja azt, amit a fogyásról gondolunk. Egyúttal azt is megmagyarázza, miért tudott évtizedekig egymás mellett élni a hagyományos diéták és edzésprogramok sokasága a nyugati világ történelmében valaha látott legnagyobb elhízási folyamattal.

Mit is jelent ez? Dióhéjban annyit, hogy a túlsúlyos emberek legtöbbje nem azért eszik a kelleténél többet, mert falánk, vagy, mert akaratgyenge, és nem tud ellenállni az evésnek. Sokkal inkább azért, mert zsírraktározó folyamataik hormonális okokból fakadóan nem működnek megfelelően. Ahelyett, hogy a zsírszövetből nyernének energiát, amikor a szervezetnek szüksége van rá, ennek akadályoztatása miatt még többet kell enniük, hogy legyen elég energiájuk.

A kalóriák nem számítanak

Mindenki előtt ismert az az egyszerű elv, miszerint a fogyáshoz mindössze annyi a teendő, hogy limitáljuk a bevitt kalóriák mennyiségét, és több kalóriát égessünk el, mint amennyit beviszünk. Ez tényleg egyszerűen hangzik, csak egy baj van vele: hogy nem működik!

Több állatkísérlettel is bizonyították, hogy a bevitt kalória csökkentésével az anyagcsere lelassul, az egyedek veszítenek fizikai aktivitásukból, és testhőmérsékletük is csökken - mellyel lassul a testsúly csökkenés üteme. Mihelyt újra ételhez jutnak, jelentősen többet esznek, hogy visszanyerjék korábbi súlyukat. Az emberek esetében is ugyanez a mechanizmus működik.

egér Az egyik legérdekesebb kísérletet patkányokon végezték az 1970-es években. Az egyedek petefészkét eltávolították, ezzel vizsgálva a nemi hormonok, a testsúly, valamint az étvágy közötti összefüggéseket. A beavatkozást követően az egyedek falánkká váltak az étkezések során, és igencsak elhíztak. Ez a tény érdekesnek tűnt, azonban nem jelentett áttörő újdonságot. Ezt követően a kutatók csökkentették az egyedek bevitt kalória mennyiségét, melynek eredményeként azt tapasztalták, hogy azok a patkányok, melyeknek petefészkét eltávolították, így is tovább híztak, szemben a testsúlyát tartó kontrollcsoporttal, melyek tagjain ilyen eltávolító beavatkozást nem végeztek. A petefészek eltávolítása miatt kialakuló csökkent ösztrogén szint arra késztette az egyedek szervezetét, hogy több energiát raktározzanak el zsír formájában, mint amire szükségük lenne. Miután ezeket a patkányokat ösztrogénkezelésnek vetették alá, azok újra visszanyerték karcsúságukat. A bevitt kalóriamennyiségtől ebben a kísérletben teljesen független volt a testsúly.


Akkor tehát miért hízunk?

Zöldkávé - nyers kávébab Erre az egyszavas válasz: a szénhidrátok. A szénhidrátok elfogyasztása beindítja a szervezet inzulin termelését, mellyel az energia zsírszövet formájában történő raktározódása megkezdődik. Az elhízást nem a túlzott kalória bevitel, hanem a nem megfelelő formában bevitt kalória okozza. Ezek a „rossz kalóriák” túlzott inzulintermelést, s ennek eredményeként túlzott energiaraktározást okoznak a szervezetben (zsírszövet formájában).

A válasz kifejtéséhez máshogyan kell tekintenünk a zsírra, mint ahogy eddig tanultuk. Legtöbbünk a zsírral kapcsolatosan hosszú távú energiaraktározásra gondol, de valójában a zsírszövet formájában történő energiaraktározás, és abból történő energianyerés folyamatosan zajlik. Tekinthetjük úgy a zsírszövetet, mint a pénztárcánkat: kinyitjuk, amikor költenünk kell belőle, az elköltött összeget pedig visszatesszük, mihelyt van lehetőségünk spórolni. Az ebbe a „tárcába” kerülő energia mennyiségét az inzulin kontrollálja. Ez a hormon minden étkezés alkalmával termelődik – igazából akkor is, ha csak az ételre gondolunk.

A szénhidrátok az inzulin termelésének elsődleges beindítói, főként a finomított formáik (finomított fehér liszt, gyümölcslé, fehér kenyér) okozzák a legnagyobb inzulin-csúcsokat.


inzulin Az inzulin a folyamatban két enzim irányításával vesz részt, ezek a lipoprotein lipáz (LPL), valamint a hormon-szenzitív lipáz (HSL) enzimek.Az LPL azért felel, hogy a zsírsavak a vérből a zsírszövetbe kerüljenek. Magas inzulinszint esetén az LPL intenzívebben működik, azaz több zsír kerül a zsírszövetbe raktározás céljából. Ezzel szemben a HSL azért felelős, hogy a zsírsejtekben lebontsa a triglicerideket, így a zsírsavak kijuthatnak a véráramba energiaszükséglet esetén. Az inzulin jelenléte nem csupán csökkenti a HSL aktivitását, melynek eredményeként kevesebb zsírsav jut a zsírszövetből a véráramba, hanem egyúttal az izomszövetnek és egyéb sejteknek is azt üzeni, hogy a vérben lévő cukrot hasznosítsák a zsírsavak helyett. Ennek eredményeként a zsírsavak a véráramban maradnak, így az LPL segítségével beépülhetnek a zsírszövetbe.


Az események láncolata a következőképpen foglalható össze:

inzulin

1. Szénhidrát-tartalmú élelmiszer elfogyasztására gondolunk.

2. Beindul az inzulin kiválasztásunk.

3. Az inzulin arra készteti a zsírszövet sejtjeit, hogy azok állítsák le a zsírsavak kijuttatását a vérbe (a HSL inhibícióján keresztül), és minél több zsírsavat építsenek be (az LPL segítségével).

4. Éhesek, vagy annál is éhesebbek leszünk.

5. Elkezdünk enni.

6. Még több inzulin választódik ki a szervezetünkben.

7. Megemésztjük a szénhidrátokat, melyek glükózként a véráramba jutnak, emelve a vércukorszintet.

8. Még több inzulin választódik ki a szervezetünkben.

9. Az étel zsírtartalma trigliceridek formájában a zsírszövetbe kerül, együtt a szénhidrátok azon részével, melyeket májunk zsírokká alakított.

10. A zsírszövet (és ezzel együtt testsúlyunk is) növekszik.

11. A zsírok mindaddig a zsírszövetben maradnak, amíg az inzulinszint le nem csökken.

A probléma az itt felsorolt 11 ponttal az, hogy a hosszú távú, túlzott mértékű szénhidrát fogyasztás inzulin-rezisztenciát okozhat, aminek eredményeként szervezetünk a szükségesnél több inzulint termel, így az tovább marad a véráramban. A folyamatosan megemelkedett inzulin-szint pedig elhízáshoz vezet (12).

A fogyást akadályozó rejtett ok

pajzsmirigyMár megpróbáltunk mindent – edzést, helyes táplálkozást, szigorú diétát, de mégsem szabadulunk a felesleges kilóktól? Miért? Jó eséllyel szenvedünk abban a sokak által figyelmen kívül hagyott problémában, mely tíz emberből kilencet érint azok közül, akik minden erőfeszítésük ellenére sem képesek fogyni. Ez a pajzsmirigy alulműködése. A pajzsmirigy egy pillangó alakú mirigy a nyakunkban, melynek elsődleges feladata az anyagcsere szabályozása.




Ezzel az otthon elvégezhető kísérlettel választ kaphatunk a felvetett kérdésre

ébredésA múlt században egy Broda Barnes nevű orvos egy igen egyszerű módszert fedezett fel a pajzsmirigy és az anyagcsere megfelelő működésének ellenőrzésére. Ez a nyugalmi testhőmérséklet mérésén alapul, reggeli ébredést követően, még ágyban fekve. A teszt elvégzéséhez egy hőmérőt kell a hónaljunkba helyezni 10 percre, és három napon át kell rögzítenünk a mért értéket. Amennyiben a mért értékek átlaga 36,5 – 36,8 °C közé esik, rendben vagyunk, ez alatti érték esetén jó eséllyel alulműködik a pajzsmirigyünk. Néhányan egészségesen élnek alacsonyabb testhőmérséklettel is, azonban ha a pajzsmirigy alulműködésének egyéb tünetei is jelentkeznek, mint a száraz bőr, székrekedés, energiahiány, akkor jó eséllyel érint minket a betegség.


Hogyan függ össze az alacsony testhőmérséklet az elhízással?

Az összes elégetett kalóriának mintegy 60%-a fordítódik a testhőmérséklet fenntartására. Az alacsony testhőmérséklet arra utal, hogy anyagcserénk nem működik kellő hatékonysággal, ami elhízást okoz. Más szóval: lassúbb anyagcsere = több tárolt, egyúttal kevesebb elégetett energia = elhízás.

Kapcsolódó cikk: A Zöld kávé egyedülálló hatásai »


YiYa Zöld kávé gymnema sylvestre fahéj termék kapszula tabletta

Források:

   Healthyfixx - Brian Simonis - Why we get fat review

   Healthyfixx - Brian Simonis - The hidden reason you can't lose weight

Kapcsolódó termék: YiYa Zöld kávé & Fahéj komplex (60 kapszula) »